Szatmár-Bereg vármegye, 1945. febr.-1949. dec. 31.: közigazgatási terület a Magyar Köztársaság északkeleti határvidékén, a Tisza mindkét partja mentén, a Szatmári-síkságon. - É-on és K-en a SzU (Ukrán SzSzK, Kárpátalja) K-en és D-en Románia, Ny-on →Szabolcs vármegye határolta. 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény után a 4330/1945. ME rendelettel →Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye határaival, 2117 km2 ter-en csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai és vásárosnaményi járással, Mátészalka székhellyel, 36 körjegyzőséggel, 21 nagy- és 94 kisközséggel (115 településsel) szervezték. E ter. lélekszáma (átszámítva) 1941: 161.836 fő, amit megritkított 1944. IV-V: a német, 1944. X-1945. I: a szovjet deportálás. Az 1944. X-i kormányrendeletre Ny-ra menekült közigazg. vezetők helyét a megszállók elől Kárpátaljáról és Erdélyből érkezett közalkalmazottak foglalták el, XII: már a közs. testületeket is megszervezték. Szatmár vm. jogilag 1945. I. 20-ig létezett, Bereg vm. (vásárosnaményi járás) - jövője (a határvidék községeinek ter. hovatartozása, a szomszédok ter. igényei miatt) bizonytalan lévén - e járás községeinek összefogásával önálló közigazg-t próbált kialakítani. 1945. VIII: ukrán fegyveresek néhány napig megszállták, s mint „népi erők” kezdeményezték Ukrajnához való csatolását, hogy az új határ a Tisza legyen. Szatmár vm-ben a 'baloldali pártok' 1944. XII. 27: oláh főispánt és főtisztségviselőket 'választottak', 1945. I: a fehérgyarmati, csengeri és mátészalkai járás is oláh közigazg. alá került, mely a Vörös Hadsereg ellátására szolgáló beszolgáltatásokkal (rekvirálásokkal) kifosztotta. 1945: a M. Cionista Szöv. palesztinai kivándorlásra biztatta a visszatért zsidókat. A földosztáskor a vm. 112.444 kh földből 79.641 kh-at szétosztott 19.310 személynek, mely 104 (93,6%) települést érintett. Kb. 14.500 házhelyet parcelláztak (a vm-k között a legtöbbet). A fölosztott nagybirtokok épületeit, ~ben 33 kastélyt, fölszereléseit, készleteit is 'osztották'. A házhelyekhez juttatottak építőanyagot nem kaptak, a majorok üres gazd. épületeit bontották, a kastélykertek fáit vágták ki, utóbb, az osztályharcra biztató pártlapok helyeslésével a kiürített kastélyokat bontották le (pl. a rozsályi, 16. sz. 4 sarokbástyás kastélyt 1948. VII: egy viharos napon fölgyújtották, építőanyagát széthordták). 1945. XI. 4: a nemzgyűl. választásokon ~ben 72,35%-kal a Független Kisgazda Párt győzött (Nemz. Paraszt Párt 13,64%, M. Komm. Párt 7,55%, Szocdem. Párt 5,63%). Penészleket →Szatmár vármegyébe, Nyírmadát, Pusztadobost, Kisvarsányt, Nagyvarsányt, Gemzsét, Nyírlövőt, Révaranyost és Őrt ~be osztották. 1946 tavaszán a földbirtokosoknak meghagyott 100 holdakból és a paraszti birtokokból propaganda célból újabb földeket osztottak szét. 1949. XII. 14: a 4343/1949. MT. sz. rendelettel(!), a tanácsrendszer bevezetésével (1950:1. tc.) az önkormányzatú igazgatást államosították, a legalább 300 lakosú helységekben önálló tanácsot szerveztek, azokat 1950. VIII. 15: megalakították. Az addig létezett →Szabolcs vármegye és ~ ter-ét →Szabolcs-Szatmár megye néven egyesítették. 88

M. stat. zsebkv. 1948:274. - Mo. tört. stat. helységnévtára 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg m. Bp., 2000. - Lelkes 1998:3. sz. térkép.